Ezt sokszor megnéztem, ez az ember nagyon vicces. És valószínűleg örmény. Ami pluszpont. És üldözi a Canon in D című Johann Pachelbel szerzemény.
És itt van még ez, ami szintén többször megtekintendő. Biztos vagyok benne, hogy még lehalkítva is élmény. A címével nem kell törődni, hülyeség.
Van egy kérdés, ami mocskosul izgat engem. (Több is, de most nem akarok bajt.) Ez a kérdés egészen a közelmúltig úgy szólt, hogy miért ejtik a magyar televíziók következetesen Ralph Fiennes nevét ríl fájnsznak. Ez a kérdés miután a wikipedián magam néztem utána, most úgy szól:
Miért kell egy suffolki születésű angol Ralph Fiennes-nak (nek?) Ríl Fájnsznak ejteni a nevét? Mondja meg, aki okos.
2008. március 28., péntek
2008. március 24., hétfő
"Ez kemény volt mint két beton az építkezésen!" - in memoriam college years 2003-2008
szentéletű albérletünk
üzenőfala - nyugodjék békében!
jó hakni volt
üzenőfala - nyugodjék békében!jó hakni volt
"pedig én se vagyok egy fogalmazóisten..."
was also late at night
2 év után feladtuk
"egy laza sör, egy kávézóban, vagy we are the music maker? :)"
a METRO egy egészen friss számából
kasászá
az égiek Mandzsúriája
...
végül néhány aranyköpet a Szemtelenség című film plakátjáról:
...
végül néhány aranyköpet a Szemtelenség című film plakátjáról:
2008. március 23., vasárnap
(felsőoktatás-ihlette) Pusztába kiáltott szó I., avagy: Up, Stumble & Out _ március
Vasárnap délelőtt, húsvét vasárnap délelőtt. Tehát egyértelmű, hogy egy felsőoktatási témájú bejegyzés szükséges ide. A dolog létrejöttét segítette a StumbleUpon, mindenki jó barátja. (Egyébként baromi ijesztő volt, amikor múltkor láttam, hgy a Stumble eddig hány reloadot mutatott. Valami 13876-ot mutatott, azaz ennyiszer nyomtam rá eddig. Gotta get a life.)
Vicces lehet ilyen felméréseket készíteni. Ez itt egy amerikai suli (azt hiszem a New Yorki Egyetem) bevallottan szűz hallgatóinak szakok szerinti megosztását mutatja. (Inkább bele sem gondolok mennyi nevetséges akadályba ütközne egy ilyen felmérés elkészítése egy hazai egyetem/fősuli álszent, őszintétlen környezetében.) A technika szak vajon hova kerülne be a sorba?
Az alábbi videó 135 566 megtekintésének pedig kb. az egytizedéért ugyancsak én vagyok felelős. Jó darabig nem untam meg.
Egyéb természetű tréfák űzése céljából emitt hímzék még néhány képet a zavaros szerkesztőlap másként semmitmondó fehér síkjára.
2008. március 16., vasárnap
Because I always meet new people
2008. március 11., kedd
Francba...
Akármennyire is utálok nyavalyogni, nekem problémáim vannak a blogolással.
Először is mindig is önző műfajnak tartottam és amióta annak idején utánaolvastam és bemutatkozott számomra a műfaj, én azóta úgy gondolom, hogy ez valami hiánypótló dolog és ahogy a Kardos Rt is megmondja, hiába írod, nem tudod azt mondani, hogy kész van, nem tudod kézbe venni és azt mondani hogy ez az elmúlt 20 perced munkája.
Persze lehet, hogy nagypapa vagyok, nyomtatott szó - elektronikus szó probléma és ha jobban átgondolom, nem sokban különbözik ez a 88-as páncéltörő ágyúk képernyőn való csatasorba állításától, mert ha a blogolásnak nincs kézzelfogható eredménye, akkor aztán annak végképp semmi. (Valami miatt mégis van, aki ezt és van, aki a másikat választja.)
Ugyanakkor megint egész más, ha valakinek a blogját sok-sok ember olvassa és akkor ugye mégiscsak több értelme van az egésznek. Viszont ezt most így olyannak érzem, mintha....várjunk csak, az utcazenészek jutottak eszembe, ami mégsem hülyeség, annak ellenére, hogy senki se kérte őket arra, hogy álljanak ki.
Azt hiszem mostanában kibékülök ezzel a blog-dologgal. Csak azt a részt kellene még újragondolnom, hogy ha nem tök vicces, tök egyedi és baromi érdekes, amit írok, akkor inkább nem is. Mert ez nem így kell, hogy legyen.
Oké, szóval mostantól igyekszem foglalkozni ezzel a témakörrel. Elvégre Somogy megye szarkupacának fényes koronájának, Siófoknak az alján lakok, tehát látni- és hallanivaló van bőven. Még ha gusztustalan is. A TESCO áruház is kivételes lehetőséget biztosít az anyaggyűjtéshez. (Ott ma például még "büdöscigányozás" is volt, na nem ám úgy ahogy gondolnánk, konkrétan a nevezettek nevezték magukat így. Mindegy, ne menjünk el erre.)
Pár napja pedig a buszon hallottam beszélgetni egy nyeszlett srácot egy egészen aranyos lánnyal. A párbeszéd során a srác félve mesélt arról, hogy valami katolikus táborba megy majd és hogy ezért most a lány valószínűleg ki fogja nevetni, de neki már az anyukája is megmondta, hogy az evangélikus vallás illik a legjobban az ő jelleméhez. Erre a lány miután biztosította a fiút arról, hogy ez egyáltalán nem szar, sőt halálosan normális, versenybe szállt vele azzal érvelve, hogy ő az egyetlen, akinek nincsenek barátai az osztályban. Vicces volt, ahogy azon versenyeztek, hogy ki él elhagyatottabb bolygón.
Oké, megígérem, legközelebb érdekesebb lesz.
Ezt a képet a hétvégén csináltam a kőröshegyi viaduktról, lássátok hát.
Ez pedig egy másik jól sikerült kép egy "ismerős" arcról.
Először is mindig is önző műfajnak tartottam és amióta annak idején utánaolvastam és bemutatkozott számomra a műfaj, én azóta úgy gondolom, hogy ez valami hiánypótló dolog és ahogy a Kardos Rt is megmondja, hiába írod, nem tudod azt mondani, hogy kész van, nem tudod kézbe venni és azt mondani hogy ez az elmúlt 20 perced munkája.
Persze lehet, hogy nagypapa vagyok, nyomtatott szó - elektronikus szó probléma és ha jobban átgondolom, nem sokban különbözik ez a 88-as páncéltörő ágyúk képernyőn való csatasorba állításától, mert ha a blogolásnak nincs kézzelfogható eredménye, akkor aztán annak végképp semmi. (Valami miatt mégis van, aki ezt és van, aki a másikat választja.)
Ugyanakkor megint egész más, ha valakinek a blogját sok-sok ember olvassa és akkor ugye mégiscsak több értelme van az egésznek. Viszont ezt most így olyannak érzem, mintha....várjunk csak, az utcazenészek jutottak eszembe, ami mégsem hülyeség, annak ellenére, hogy senki se kérte őket arra, hogy álljanak ki.
Azt hiszem mostanában kibékülök ezzel a blog-dologgal. Csak azt a részt kellene még újragondolnom, hogy ha nem tök vicces, tök egyedi és baromi érdekes, amit írok, akkor inkább nem is. Mert ez nem így kell, hogy legyen.
Oké, szóval mostantól igyekszem foglalkozni ezzel a témakörrel. Elvégre Somogy megye szarkupacának fényes koronájának, Siófoknak az alján lakok, tehát látni- és hallanivaló van bőven. Még ha gusztustalan is. A TESCO áruház is kivételes lehetőséget biztosít az anyaggyűjtéshez. (Ott ma például még "büdöscigányozás" is volt, na nem ám úgy ahogy gondolnánk, konkrétan a nevezettek nevezték magukat így. Mindegy, ne menjünk el erre.)
Pár napja pedig a buszon hallottam beszélgetni egy nyeszlett srácot egy egészen aranyos lánnyal. A párbeszéd során a srác félve mesélt arról, hogy valami katolikus táborba megy majd és hogy ezért most a lány valószínűleg ki fogja nevetni, de neki már az anyukája is megmondta, hogy az evangélikus vallás illik a legjobban az ő jelleméhez. Erre a lány miután biztosította a fiút arról, hogy ez egyáltalán nem szar, sőt halálosan normális, versenybe szállt vele azzal érvelve, hogy ő az egyetlen, akinek nincsenek barátai az osztályban. Vicces volt, ahogy azon versenyeztek, hogy ki él elhagyatottabb bolygón.
Oké, megígérem, legközelebb érdekesebb lesz.
Ezt a képet a hétvégén csináltam a kőröshegyi viaduktról, lássátok hát.
Ez pedig egy másik jól sikerült kép egy "ismerős" arcról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)