2012. május 24., csütörtök

Monthly report No. 1

DevonUK-havijel-2012-04/05.doc

Benyomások az első egy hónap után. Április 16.-án még a buszon ébredeztünk és bámultuk az éjszakai Luxembourgot, majd az EUs épületeket Brüsszelben hajnalban, még Franciaországban a tenger alá szállás előtt meghallottuk az első édes angol-angol szavakat, majd víz alá és átgurultunk a szigetre, az eső zuhogott, a vonatot lekéstük, a hátunk leszakadt a táskák alatt de végül ideértünk Totnesbe. Hideg szél, sapka, sirály ül az állomás tetején (?), keskeny utak, festői dombok, birka mindenfelé.



Az érdeklődők számára ez egy felületes, szubjektív, kevés tapasztalatra alapozott beszámoló, mert puszta tények közlésén kívül nem sokat tehetek innen. Nem mondhatom el, mennyire nagyszerű illata van a dél-angliai tengeri szélnek, mennyire nem nagyszerű a gumicsizmás farmernek, milyen íze van a fekete söröknek, hogy hangzik, amikor megkérdeznek, hogy valve dust cap vagy  meringue pie van-e. Ez nem meseország, bár sok minden jó dolog van itt, de tudom ez nem az én hazám, én nem tartozom ide. Egyelőre. Élvezni viszont ettől függetlenül egyre inkább tudom.


Már e rövidke idő alatt is történtek váratlanul jó és soha meg nem ismétlendő rossz dolgok is. Szoktak érdeklődni, hogy honnan. Van, aki csak figyel, aztán mondok még pár mondatot és megtippeli, hogy ugye nem vagyok angol. Van, aki szerint úgy nézek ki, mint Boris Becker. Van, aki szerint úgy is beszélek. Van, aki szerint lengyel vagyok, holland vagy német. Nagyon udvariasak a legtöbb esetben. Általánosításokat mellőzve azért elmondható, hogy ha elengedünk/előre engedünk valakit, az siet, hogy minél kevésbé legyen utunkban.



Sok az idős ember errefelé. Anglia Floridája ez itt Devon megyében. A legtöbbjük vicces. Némelyik szándékosan (mindig bohóckodik, ha nyer a lottón, elvisz engem is Franciaországba nyaralni, stb.), némelyik nem. (szegény öreg hangosan mondja a számjegyeket miközben üti be a kártyája PIN-kódját). Már most akad jó néhány ilyen sztori. Mesze sokkal több a kétkezi munkát végző ember, mint a nyakkendős. Ilyen borzasztó retkes figurákat nem láttam még. Agyig sáros, hatalmas gumicsizma, lyukas pulcsi és lószarszag. A kezük persze elmondja, hogy nem a hasukat süttetik egész nap. Vagy áztatják épp.

Mert hogy az időjárás! Nos, az valami csodálatos! Megdöbbentő módon és annak ellenére, hogy szeretnek róla panaszkodni ezek a helyiek, nem bosszantó az eső, szinte mindig van kellemes szél és a napsütést pedig éppen ezért értékeli nagyra az ember. És az ég világos még este fél 10kor is. Még nem néztem utána, hogy ez miért van. De biztató.

Dartmouth


A munka nem rossz és már így egy hónap után azt veszem észre egyre gyakrabban, hogy látni vélem benne az örömöt. Egyáltalán nem zavar (mert miért is kéne), hogy ezt csinálom és magyar dalokat fütyülve öblítem a dízelt a kút mellől és tárazom be a polcokra a közelben készült élelmiszereket. Nem mellesleg igen gyakran mivel úgy tűnik ezeknek a helyi embereknek fontos, hogy így segítsék egymást.

becsületkasszás stand helyi cuccokból


Van tesco, Morrison's, stb és meg is élnek de emellett van, amit nem onnan, ami szerintem egészségesen hangzik. Munkaórák általában 2pm-től 10pm-ig, fizetés hetente pénteken, szabadnapok általában szerdán. De ezek csak részletek. Mert itt erre nem figyelek. Valahogyan Siófokot elhagyva egyik hétről a másikra egy adag feketeség elhagyta a közvetlen környezetem. Ha morgolódás van is valami miatt, apróság vagy komolytalan kontextusban. Még ha valami kevésbé viccesről van is szó.

Saxo

Mert sajnos volt ilyen is. De minden oké, kezd visszatérni az erő is, bár még fáj a mellkas és a váll az öv miatt. Mint arról kaptunk értesítést, a vétkes nénit egy vezetői kurzusra fogják küldeni, melynek költségét ő állja, amennyiben ezzel nem ért egyet, eljárás indul ellene. Mindeközben szóltak a biztosítótól, hogy jön a papírmunka és lassan mozgásba lendül a folyamat, melynek eredménye anyagi kompenzáció lesz minden valószínűség szerint. Well, fuck you very much, I'll take it.

Ami viszont kiváló:


bitter

Tepertőőő!

Isten áldja, Mr Kipling!







Ma Plymouth-hoz volt szerencsém életemben először. Ott is vannak szép dolgok.





No de most menni kell, mert a szabadnapnak 30 perce vége meg a pohár is kiürült. Later.

 

2012. május 1., kedd

A w o l n a t i o n

Ezt az albumot hallgatva egyre csak azt gondolom, hogy elejétől végéig tökéletes album benyomását keltő albumot már igazán rég volt szerencsém hallani. Talán a Zutons Who killed the Zutons című albuma volt az utolsó.
No de ez meg egy másik. Bloody marvellous is what it is.


Hallgassuk hát szeretettel a slágert. Mindig jó.


Szanaszét heverő kitűnő coverekkel.


Shit, jó lenne holnap Badacsonyban teremni hirtelen és a többiekkel okosodni a nyárias melegben.

2012. április 21., szombat

food experiment no. 1

Blog-újraélesztés tematikusan. Meg nem úgy, össze-vissza.

Dél-Anglia, Devon, Totnes és környéke. Holliss Filling Stations. 2012.

Számomra megdöbbentő, hogy étel-itallal kapcsolatos (rendkívül általános) kérdéseimre új kollégáim nagyrészt semleges választ adnak. "Nem tudom, még nem próbáltam. Fogalmam sincs. Próbáld ki ha bátor vagy." Stb.

Jelen pillanatban egyedül üldögélek a szobában, Ágnespajtás dolgozik, most morning shiftet csinál. Kint esik az eső a birkákra meg a Land Roverekre. De várj, nem is, az fél perce volt, most süt a nap. Iszom a Crumpton Oaks körtecidert, ami bizony jó. Eleve azért mert 2.5 literes palackban van.

De a lényeg: még bőven beilleszkedési időszak, megvan hol alszol, hol zuhanyzol, mit veszel fel, stb. Ezek fix dolgok. De hogy mit eszel, azt minden nap ki kell találni. Kollégáimmal ellentétben engem túlságosan izgat, hogy minek milyen íze van, így lassanként végigkísérletezzük az összes dolgot, amit itt élelmiszernek neveznek.

Ez a mai reggel ezzel az első egyszerű lépéssel kezdődik tehát:

Ambrosia Rice Pudding. Nem néztem utána, leszarom, kipróbáljuk. A környéken, Devon megyében készül. Ennyi a tudnivaló. Ugyanis ha moslék, akkor a többi mindegy. Ha jó, akkor meg azért. Furfang. Ez itt az:



A kép baloldalán tej Cornwallból, jobb oldalt kakasos takarmány. Ezek kombinációja alkotja a mai reggelit.

Zoom out.


A háttérben természetesen birkák.


Az ablakpárkányon (is) fű nő.



No de folytatva a reggelit. Kibontva így:

...ezt követően bebizonyosodott, hogy finomabb, mint ahogy kinéz.

Kilapátol, melegít, corn flakes-szel érdekesebbé tesz. Teendőt feljegyez: legközelebb custardot szerezni hozzá. Kiegészítő feljegyzés: utánanézni, mi a kolbász pontosan az a custard. A rice pudding finom, enyhén vaníliás valami, puha rizsszemekkel. Nem volt rossz.


Random képek birkákról eső után/közben/előtt. Egy hosszú sorozat kezdete ez. Hú, még van cider.