Először is mindig is önző műfajnak tartottam és amióta annak idején utánaolvastam és bemutatkozott számomra a műfaj, én azóta úgy gondolom, hogy ez valami hiánypótló dolog és ahogy a Kardos Rt is megmondja, hiába írod, nem tudod azt mondani, hogy kész van, nem tudod kézbe venni és azt mondani hogy ez az elmúlt 20 perced munkája.
Persze lehet, hogy nagypapa vagyok, nyomtatott szó - elektronikus szó probléma és ha jobban átgondolom, nem sokban különbözik ez a 88-as páncéltörő ágyúk képernyőn való csatasorba állításától, mert ha a blogolásnak nincs kézzelfogható eredménye, akkor aztán annak végképp semmi. (Valami miatt mégis van, aki ezt és van, aki a másikat választja.)
Ugyanakkor megint egész más, ha valakinek a blogját sok-sok ember olvassa és akkor ugye mégiscsak több értelme van az egésznek. Viszont ezt most így olyannak érzem, mintha....várjunk csak, az utcazenészek jutottak eszembe, ami mégsem hülyeség, annak ellenére, hogy senki se kérte őket arra, hogy álljanak ki.
Azt hiszem mostanában kibékülök ezzel a blog-dologgal. Csak azt a részt kellene még újragondolnom, hogy ha nem tök vicces, tök egyedi és baromi érdekes, amit írok, akkor inkább nem is. Mert ez nem így kell, hogy legyen.
Oké, szóval mostantól igyekszem foglalkozni ezzel a témakörrel. Elvégre Somogy megye szarkupacának fényes koronájának, Siófoknak az alján lakok, tehát látni- és hallanivaló van bőven. Még ha gusztustalan is. A TESCO áruház is kivételes lehetőséget biztosít az anyaggyűjtéshez. (Ott ma például még "büdöscigányozás" is volt, na nem ám úgy ahogy gondolnánk, konkrétan a nevezettek nevezték magukat így. Mindegy, ne menjünk el erre.)
Pár napja pedig a buszon hallottam beszélgetni egy nyeszlett srácot egy egészen aranyos lánnyal. A párbeszéd során a srác félve mesélt arról, hogy valami katolikus táborba megy majd és hogy ezért most a lány valószínűleg ki fogja nevetni, de neki már az anyukája is megmondta, hogy az evangélikus vallás illik a legjobban az ő jelleméhez. Erre a lány miután biztosította a fiút arról, hogy ez egyáltalán nem szar, sőt halálosan normális, versenybe szállt vele azzal érvelve, hogy ő az egyetlen, akinek nincsenek barátai az osztályban. Vicces volt, ahogy azon versenyeztek, hogy ki él elhagyatottabb bolygón.
Oké, megígérem, legközelebb érdekesebb lesz.
Ezt a képet a hétvégén csináltam a kőröshegyi viaduktról, lássátok hát.
Ez pedig egy másik jól sikerült kép egy "ismerős" arcról.
2 megjegyzés:
Azért faramuci megnyilvánulási forma ez az egész blogolás, mert az első lépésed az, mint mindenkinek, hogy meghatározod magad a blog mint olyan ellenében. Hogy szerinted ez valami alantas és egomán izé, amivel te ugyan nem értsz egyet, mégis csinálod, minthogy ez azért mégsem egy utolsó módja az önkifejezésnek, a magad, a véleményed és az általad értékesnek, fontosnak vélt bármik a megmutatásának.
Ha ezt letudod, akkor viszont nekiállhatsz az érdemi „munkának”, lepárolni a fentebb mondottakat. Ehhez azonban kell valamennyi reakció, visszajelzés, hogy tudd, hogy amit klimpírozol, annak van hatása, azt olvassák. Az valakinek tetszik, valakit felháborít vagy szimplán érdekesnek találja, amit írtál. Nem utolsó dolog ezzel foglalatoskodni a szabadidőben. Sok szerencsét hozzá!
Szerintem a blog pont egy olyan kifejezési forma aminél valamennyire bele lehet szarni, hogy másnak mi a véleménye. Vagyis, akkor működik igazán, mikor nem veszed figyelembe, hogy hogyan és miről és miként trendi éppen írogatni a blogoszférában. Ha belegondolsz naplót is csak magadnak, esetleg a barátaidnak írsz végsősoron. Ha úgy tetszik, elég öncélú a dolog. Nem kell nagy közszolgálati feladatokat ellátni egy bloggal, arra ott van (ott lenne) egy rakás hírportál meg egyéb elektronikus médium. Pont ez a lényege, hogy szubjektív dolgokat posztolj, saját véleményt, meglátást. Nem kell, hogy egyetértsenek vele, pont ebben rejlik a dolog szépsége. Szerintem.
Megjegyzés küldése