food experiment no. 1

Blog-újraélesztés tematikusan. Meg nem úgy, össze-vissza.

Dél-Anglia, Devon, Totnes és környéke. Holliss Filling Stations. 2012.

Számomra megdöbbentő, hogy étel-itallal kapcsolatos (rendkívül általános) kérdéseimre új kollégáim nagyrészt semleges választ adnak. "Nem tudom, még nem próbáltam. Fogalmam sincs. Próbáld ki ha bátor vagy." Stb.

Jelen pillanatban egyedül üldögélek a szobában, Ágnespajtás dolgozik, most morning shiftet csinál. Kint esik az eső a birkákra meg a Land Roverekre. De várj, nem is, az fél perce volt, most süt a nap. Iszom a Crumpton Oaks körtecidert, ami bizony jó. Eleve azért mert 2.5 literes palackban van.

De a lényeg: még bőven beilleszkedési időszak, megvan hol alszol, hol zuhanyzol, mit veszel fel, stb. Ezek fix dolgok. De hogy mit eszel, azt minden nap ki kell találni. Kollégáimmal ellentétben engem túlságosan izgat, hogy minek milyen íze van, így lassanként végigkísérletezzük az összes dolgot, amit itt élelmiszernek neveznek.

Ez a mai reggel ezzel az első egyszerű lépéssel kezdődik tehát:

Ambrosia Rice Pudding. Nem néztem utána, leszarom, kipróbáljuk. A környéken, Devon megyében készül. Ennyi a tudnivaló. Ugyanis ha moslék, akkor a többi mindegy. Ha jó, akkor meg azért. Furfang. Ez itt az:

A kép baloldalán tej Cornwallból, jobb oldalt kakasos takarmány. Ezek kombinációja alkotja a mai reggelit.

Zoom out.

A háttérben természetesen birkák.

Az ablakpárkányon (is) fű nő.

No de folytatva a reggelit. Kibontva így:

...ezt követően bebizonyosodott, hogy finomabb, mint ahogy kinéz.

Kilapátol, melegít, corn flakes-szel érdekesebbé tesz. Teendőt feljegyez: legközelebb custardot szerezni hozzá. Kiegészítő feljegyzés: utánanézni, mi a kolbász pontosan az a custard. A rice pudding finom, enyhén vaníliás valami, puha rizsszemekkel. Nem volt rossz.

Random képek birkákról eső után/közben/előtt. Egy hosszú sorozat kezdete ez. Hú, még van cider.