Brian Trimboli
THINGS MY SON SHOULD KNOW AFTER I’VE DIED
I was young once. I dug holes
near a canal and almost drowned.
I filled notebooks with words
as carefully as a hunter loads his shotgun.
I had a father also, and I came second to an addiction.
I spent a summer swallowing seeds
and nothing ever grew in my stomach.
Every woman I kissed,
I kissed as if I loved her.
My left and right hands were rivals.
After I hit puberty, I was kicked out of my parents’ house
at least twice a year. No matter when you receive this
there was music playing now.
Your grandfather isn’t
my father. I chose to do something with my life
that I knew I could fail at.
I spent my whole life walking
and hid such colorful wings.
Ma különös dolog történt. Egy nagyon öreg öregember táblát tartva a kezében ült a minden nap látogatott SPAR egység előtt, melyen az állt, hogy kovásznai és a víz elvitte a házukat, az unokái tartják el, stb. Elvágtattam mellette a mindennapokhoz szükséges indifferens arccal és miközben bent az ebédre próbáltam kitalálni valami okosat, izgalomba jöttem. Kapkodva siettem, összedobáltam valamit magamnak, utána pedig egyre jobban sietve szedtem össze kiflit, tejet, narancsot, mazsolát, stb és már haladtam is kifelé a bejárathoz. Az öreg a tábla tartásába belefeledkezve majd hanyatt esett, amikor pakoltam a kezébe a kaját. Megköszönte és istenáldását kért a fejemre. Semmi meseszerű jelenet, nem is nagyon tudott magáról.
Nem voltam emiatt csalódott, és kibaszottul nem fénylik a sötét szobában glória a fejem fölött. Nem lettem más és ami azt illeti, pont az nem szép dolog, hogy ezt te most itt olvashatod. Mit tudom én, hogy most jó ötlet volt-e ezt leírni.
Megyek is a fenébe.
Egyáltalán mit keresek én itt, nem?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 17., kedd
2008. július 15., kedd
Vers
I Am Not There
by Mary Elizabeth Frye (1932)
Do not stand at my grave and weep;
I am not there. I do not sleep.
I am a thousand winds that blow.
I am the diamond glint on snow.
I am the sun on ripened grain.
I am the gentle Autumn rain.
When you awake in the morning hush,
I am the swift, uplifting rush
Of quiet birds in circling flight.
I am the soft starlight at night.
Do not stand at my grave and cry;
I am not there. I did not die.
Nekem először az jutott róla eszembe, hogy milyen nagyszerűen megzenésíthető vers ez.
(Barták Henriettnek meg egy bűzös kánya csipkedje a fülét a pokolban ítéletnapig.)
nagyszerű képek a hétvégéről hamarost...
by Mary Elizabeth Frye (1932)
Do not stand at my grave and weep;
I am not there. I do not sleep.
I am a thousand winds that blow.
I am the diamond glint on snow.
I am the sun on ripened grain.
I am the gentle Autumn rain.
When you awake in the morning hush,
I am the swift, uplifting rush
Of quiet birds in circling flight.
I am the soft starlight at night.
Do not stand at my grave and cry;
I am not there. I did not die.
Nekem először az jutott róla eszembe, hogy milyen nagyszerűen megzenésíthető vers ez.
(Barták Henriettnek meg egy bűzös kánya csipkedje a fülét a pokolban ítéletnapig.)
nagyszerű képek a hétvégéről hamarost...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)